Megépítették a színpadot,
városok, falvak vannak ott,
jelmezben vannak az emberek,
eljátszák az életet.
Álarcosbál a színdarab,
a szereposztás itt elmarad.
Ki-ki választja szerepét,
megírja saját életét.
Mikor kilép a színpadra
akkor még mindenki önmaga.
Aztán, hogy játsza az életet,
jönnek az álarcok, jelmezek.
A nagyhatalmú rendezők,
bár igazán csak színészek ők,
irányítják az életed,
és ezt te észre sem veszed.
Ha újság árus vagy, jól tudod,
az újság árus hogy mozog,
mit csinál, mit mond, hogy beszél,
tanuld be jól, hogy jó legyél.
Ha orvos vagy, más mozgás, más beszéd,
ő máshogy játsza az életét.
Minden szerepet betanulsz,
s a szerepedhez idomulsz.
Ha nem játszottad a szereped,
a rendező egyből megjelent,
leparancsol a színpadról,
de visszamászhatsz valahol.
Dobd el álarcod, jelmezed,
ne hagyd, hogy átírják könyvedet!
Ne játssz betanult szerepet,
Csak éld a saját életed!
Ha a saját történetedet játszod,
nem a mások által írt darabot,
életed egyszerű lesz, s szabad,
Jól érzed szerepedben magad.
Körülötted az emberek
szintén változnak majd veled,
harmóniában éltek majd,
elkerülve minden bajt.
S hogy mit szólnak a rendezők?
Hisz ugyanúgy csak színészek ők!
Ha tudod ezt, és nem hagyod,
átrendezheted a színpadot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: