Vándorúton

  Ha senki és semmi vagyakkor vagy minden.Kincsed van, ha semmid sincsen. A csend többet mondminden szónál,ha hallgatsz, többet mondszmintha szólnál. A csendben meghallodmit súg a szél,az eső, a szellőmiről mesél. Fák lombja suttog,zenél a csend,Föld anya nyugalmatad idelent. 2016.06.23.... Tovább »

Kérem az elmém:-Segíts nekem!Ne szomorítsd az életem! Ne nehezítsd avándor útját,hisz együtt visz utunkegy életen át! Fogjuk meg kérlekegymás kezét,segíts megtenniaz út nehezét! Összeköt minketjó és a rossz,szeress kérlek,és ne légy gonosz! Ne akadályozz,ne köss belém,ölelj meg kérlek hisz szeretlek én! Ne altass elha figyelnem kell,inkább pihenj,csendesedj el! Szeretet ágyon dédelgetlek,hogy gondolataid pihenjenek. Lágy ölelésbenösszeolvadunk,segítsük… Tovább »

Megépítették a színpadot, városok, falvak vannak ott, jelmezben vannak az emberek, eljátszák az életet. Álarcosbál a színdarab, a szereposztás itt elmarad. Ki-ki választja szerepét, megírja saját életét. Mikor kilép a színpadra akkor még mindenki önmaga. Aztán, hogy játsza az életet, jönnek az álarcok, jelmezek. A nagyhatalmú rendezők, bár igazán csak színészek ők, irányítják az életed,… Tovább »

Szeretet…-szólt a szív.-Na várj csak!-mondta az elme.-Gondolkodj csak,mi okod lenne a szeretetre? -Adok…-szólt a szív.-Ne adj!-kiált az elme.-Mért adnál?Mit kapsz helyette cserébe? -Hála…-szólt a szív.-Mért lennél hálás?-kérdi az elme.-Talán, ha az életedkicsit könnyebb lehetne. -Alázat…-szólt a szív.-Alázat?-kacag az elme.-Behódolsz, meghajolszgyáván, remegve? Boldogság…-szólt a szív.Gúnyosan mondja az elme:-Ha boldogok lennénk,a világ nem ilyen lenne! -Gyengédség…-szólt a… Tovább »

Mi vagyok én? Találd ki! Koldus, avagy királyfi? Ma ez vagyok, holnap az,de sohasem ugyanaz. Melyik vagyok? Nem tudod? Talán egyik sem vagyok… Bohóc vagyok? Vagy tudós? Uzsorás tán, vagy adós? Elárulom! Egyik se! Színész vagyok! Vagy az se? Ember vagyok, úgy mint te, de egyikünk sem őszinte! De te ki vagy? Találd ki! Koldus… Tovább »

Lelkem zenéjét hallgatom, ez egy ünnepi alkalom. Szívem mélyéről szó a dal, lágyan játsza a zenekar. Szeretem ezt a lágy zenét, dallama úszik szerteszét. Körül ölel és átkarol, Elcsendesedik majd valahol. Ilyenkor, mikor lágy a dal, s csendesen játszik a zenekar, gyertyákat gyújtanak odabent, kivilágítják a lelkemet. Szívem egy fénylő palota, béke, nyugalom otthona, kitárva… Tovább »

Elindult a vándor egy távoli világból. Vállán még nincs teher, boldogan énekel. Szeme csillogása, szíve tisztasága. Kíváncsi mindenre, szelíden szeretve vágyik az életre. -Hová mész vándor?Csak kacagva táncol.-Megyek a Világba,élni boldogságba. Mindenkit szeretni,kit kell segíteni,boldognak lenni,és boldoggá tenni. Élvezni az életet,dalolni az éneket,s a szélbe kiabálni:Megjöttem Világ!Látni sok csodát! Könnyű batyuját vállára vette,aztán futott, futott… Tovább »

Ha varázsló lennék az utcára mennék, s az emberek szívébe szeretetet lopnék.   Kiengedném lelkük, had szálljon szabadon, mint szerelmes kacaj a kitárt ablakon.   Mosolyt varázsolnék szomorú szájakra, csillogó szemeket lélektelen arcra.   Ökölbe zárt kezet kisimítanám, hogy csak simogatni tudjon ezután.   Lecsitítanék minden hangos szót, s nem engednék csak vidámat, nyugtatót.  … Tovább »

Pár éve egy aluljáróban egy hajléktalan nő pénzt kéregetett. Odament mindenkihez, hozzám is. Rám nézett, ellágyult a tekintete, aztán csak ennyit mondott: -Tudod mit? Én tőled nem kérek semmi mást, csak, hogy mindig így nézz rám!…………..   Összeszedte kis motyóját, szakadt táskájába rakta, szívét, lelkét már nagyon rég valahol az úton hagyta. A szeretet, hol… Tovább »

Álmodom egy szép világról, szeretetről és csodákról, látok egy gyönyörű álmot, Kiszínezem a világot. Boldog emberek nevetnek, “gyilkosok” virágot szednek, édes könnyekkel locsolják, szeretettel továbbadják. “Tolvajok” a gyerekekkel énekelnek szeretettel. “Katonák” a puskájukból színes buborékot lőnek, és ha “ellenséget” látnak nem ölnek, hanem ölelnek. “Gazdagok” a “szegényeknek” ételt, s ajándékot adnak, nincsenek már különbségek, mind… Tovább »