Kaptunk egy feladatot, hogy írjunk egy verset. Persze nekem semmi nem jutott az eszembe. Kínomban gondoltam, akkor leírom rímbe szedve. Aztán egyszercsak ez lett belőle. Ha valakinek tetszik, sok szeretettel! 🙂
Néha, mint most is, van ilyen,
hogy nem jut eszembe semmi sem.
Kinézek két kis “ablakon”,
de keveset látok a világból nagyon.
Kinézek hát a szívemen át,
és mindjárt megnyílik a világ!
Szívemből dal szól, hallgatom,
egy dal szál be az ablakokon,
és mikor megtörik a jég,
könnyek gurulnak szerte szét.
Csilingelve, kacagva, nevetve
gurulnak, gurulnak egyre a szívekbe.
Szivárványt hoznak, szeretetet,
megváltoztatják az életeket,
aztán gurulnak tovább, tovább,
hogy megváltozzon az egész világ.
Bp.2013. ősz
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: