Vándorúton

Szeretet…-szólt a szív.-Na várj csak!-mondta az elme.-Gondolkodj csak,mi okod lenne a szeretetre? -Adok…-szólt a szív.-Ne adj!-kiált az elme.-Mért adnál?Mit kapsz helyette cserébe? -Hála…-szólt a szív.-Mért lennél hálás?-kérdi az elme.-Talán, ha az életedkicsit könnyebb lehetne. -Alázat…-szólt a szív.-Alázat?-kacag az elme.-Behódolsz, meghajolszgyáván, remegve? Boldogság…-szólt a szív.Gúnyosan mondja az elme:-Ha boldogok lennénk,a világ nem ilyen lenne! -Gyengédség…-szólt a… Tovább »

Mi vagyok én? Találd ki! Koldus, avagy királyfi? Ma ez vagyok, holnap az,de sohasem ugyanaz. Melyik vagyok? Nem tudod? Talán egyik sem vagyok… Bohóc vagyok? Vagy tudós? Uzsorás tán, vagy adós? Elárulom! Egyik se! Színész vagyok! Vagy az se? Ember vagyok, úgy mint te, de egyikünk sem őszinte! De te ki vagy? Találd ki! Koldus… Tovább »

Lelkem zenéjét hallgatom, ez egy ünnepi alkalom. Szívem mélyéről szó a dal, lágyan játsza a zenekar. Szeretem ezt a lágy zenét, dallama úszik szerteszét. Körül ölel és átkarol, Elcsendesedik majd valahol. Ilyenkor, mikor lágy a dal, s csendesen játszik a zenekar, gyertyákat gyújtanak odabent, kivilágítják a lelkemet. Szívem egy fénylő palota, béke, nyugalom otthona, kitárva… Tovább »

Elindult a vándor egy távoli világból. Vállán még nincs teher, boldogan énekel. Szeme csillogása, szíve tisztasága. Kíváncsi mindenre, szelíden szeretve vágyik az életre. -Hová mész vándor?Csak kacagva táncol.-Megyek a Világba,élni boldogságba. Mindenkit szeretni,kit kell segíteni,boldognak lenni,és boldoggá tenni. Élvezni az életet,dalolni az éneket,s a szélbe kiabálni:Megjöttem Világ!Látni sok csodát! Könnyű batyuját vállára vette,aztán futott, futott… Tovább »

Ha varázsló lennék az utcára mennék, s az emberek szívébe szeretetet lopnék.   Kiengedném lelkük, had szálljon szabadon, mint szerelmes kacaj a kitárt ablakon.   Mosolyt varázsolnék szomorú szájakra, csillogó szemeket lélektelen arcra.   Ökölbe zárt kezet kisimítanám, hogy csak simogatni tudjon ezután.   Lecsitítanék minden hangos szót, s nem engednék csak vidámat, nyugtatót.  … Tovább »

Pár éve egy aluljáróban egy hajléktalan nő pénzt kéregetett. Odament mindenkihez, hozzám is. Rám nézett, ellágyult a tekintete, aztán csak ennyit mondott: -Tudod mit? Én tőled nem kérek semmi mást, csak, hogy mindig így nézz rám!…………..   Összeszedte kis motyóját, szakadt táskájába rakta, szívét, lelkét már nagyon rég valahol az úton hagyta. A szeretet, hol… Tovább »

Álmodom egy szép világról, szeretetről és csodákról, látok egy gyönyörű álmot, Kiszínezem a világot. Boldog emberek nevetnek, “gyilkosok” virágot szednek, édes könnyekkel locsolják, szeretettel továbbadják. “Tolvajok” a gyerekekkel énekelnek szeretettel. “Katonák” a puskájukból színes buborékot lőnek, és ha “ellenséget” látnak nem ölnek, hanem ölelnek. “Gazdagok” a “szegényeknek” ételt, s ajándékot adnak, nincsenek már különbségek, mind… Tovább »

Voltak mélypontok is…..   Szeretnék szabadon szállni, de mindig visszahúz valami. Valami emlék, valami múlt, félelmek, sötét, örvénylő kút, ott bent egy őrült elme, ami nem marad csendbe. Támad, lenyom és pusztít, félelmetes nagy tüzet szít. Feléget örömöt, jókedvet, felperzselné a szeretetet. De ott megáll, szelíd lesz, gyenge, csak pislákol lassan, derengve. Becsap, hazudik, játszik,… Tovább »

Ha jobb lenne a világ, ha történnének “csodák”, ha hinnénk a hihetetlent, ha tennénk a lehetetlent, ha nevetnénk harag helyett, ha szeretnénk gyűlölet helyett, ha ölelnénk háború helyett, ha segítenénk az elesetteket, ha kedves szóval vigasztalnánk, ha bánatban senkit sem hagynánk, ha éhezőnek enni adnánk, ha szomjazót szomjan nem hagynánk, ha lelkünket felemelnénk, ha gyermekünket… Tovább »

Kaptunk egy feladatot, hogy írjunk egy verset. Persze nekem semmi nem jutott az eszembe. Kínomban gondoltam, akkor leírom rímbe szedve. Aztán egyszercsak ez lett belőle. Ha valakinek tetszik, sok szeretettel! 🙂   Néha, mint most is, van ilyen, hogy nem jut eszembe semmi sem. Kinézek két kis “ablakon”, de keveset látok a világból nagyon. Kinézek… Tovább »