1.0Vándorútonhttps://vandor.cafeblog.huVándorhttps://vandor.cafeblog.hu/author/wessely-agnesgmail-com/<div class="gmail_quote">Elindult a vándor</div> <div class="gmail_quote">egy távoli világból.</div> <div class="gmail_quote">Vállán még nincs teher,</div> <div class="gmail_quote">boldogan énekel.</div> <div class="gmail_quote">Szeme csillogása,</div> <div class="gmail_quote">szíve tisztasága.</div> <div class="gmail_quote">Kíváncsi mindenre,</div> <div class="gmail_quote">szelíden szeretve vágyik az életre. <p>-Hová mész vándor?<br />Csak kacagva táncol.<br />-Megyek a Világba,<br />élni boldogságba.</p> <p>Mindenkit szeretni,<br />kit kell segíteni,<br />boldognak lenni,<br />és boldoggá tenni.</p> <p>Élvezni az életet,<br />dalolni az éneket,<br />s a szélbe kiabálni:<br />Megjöttem Világ!<br />Látni sok csodát!</p> <p>Könnyű batyuját vállára vette,<br />aztán futott, futott nevetve.</p> <p>-Könnyű a zsákod!<br />Mit viszel vándor?<br />S ő visszakiabált<br />csak úgy félvállról.<br />-Hálát, alázatot, szeretetet,<br />s egy vidám, könnyű életet.</p> <p>-Menj, hát menj, de ne feledd<br />szétosztani a szeretetedet!</p> <p>Szaladt a vándor<br />kíváncsi mindenre,</p> </div> <div class="gmail_quote">szíve nyitott,</div> <div class="gmail_quote">minden érdekelte.</div> <div class="gmail_quote">Szomjas a tudásra,<br />éhes a világra.<br />Mindent látni akart,<br />mindent tudni akart. <p>-Mit viszel vándor?<br />-Tudást a világról,<br />hálát, alázatot, szeretetet,<br />s egy megtervezett életet.</p> <p>-Menj, csak menj, de el ne feledd<br />szétosztani a szereteted!</p> <p>A vándor zsákját hátára vette,<br />s gyors léptekkel ment az ismeretlenbe.</p> <p>Lépteit boldogság kísérte, siker,<br />szeretetét hintette el,<br />nem törődött semmi akadállyal,<br />bátran nézett szembe a világgal.</p> <p>-Mit viszel vándor?<br />-Boldogságot a világból,<br />hitet, békét, szeretetet,<br />s egy tudományos életet.</p> <p>Felkapta zsákját és indult lelkesen,<br />hálát, alázatot feledve teljesen.</p> <p>-Menj, csak menj, de el ne feledd,<br />szétosztani a szeretetedet!</p> </div> <p>Ment, s kezdett látni a csodákon túl,<br />ahol már a sötétség az úr.<br />S kezdett hallani hangokat:<br />-Ne add, ne add ajándékba magad!</p> <p>-Csak pocsékolod az életed,<br />ha ingyen osztod a szereteted!<br />-Hogy lehet béke, hogy lehet hit,<br />ha nincsen pénzed, mi megsegít?</p> <p>-Nem lehetsz őszinte, hazudni kell,<br />A társadalom csak így fogad el!<br />Itt az álarcod, tessék, vedd fel!<br />Színház a világ, játszanod kell!</p> <p>A vándor csak állt,<br />álarc a kezében,<br />arcára vette indulásra készen.</p> <p>Elindult újra, lelassult léptekkel,<br />az álarcból csillogó szomorú szemekkel.<br />Zsákja valahogy kezdett nehéz lenni,<br />Nem tudott az emberek szemébe nézni.</p> <p>Nem osztotta már a szeretetet,<br />cipelt egy boldogtalan életet.</p> <p>-Mit cipelsz vándor?<br />-Csalást, hazugságot önzőséget,<br />haragot, bánatot, irigységet.<br />S valahogy a szeretet nehéz nekem,<br />itt hagyom hát a fölösleges terhem.</p> <p>-Menj, csak menj, de el ne feledd,<br />ha itt hagyod a szeretetet<br />az élet komor lesz és sivár,<br />nem lesz így jó többé semmi már!</p> <p>A vándor zsákját vállára vette,<br />nehéz terhét elszántan cipelte,<br />hisz azt tanulta, nehéz az élet,<br />s az ember csakis, csakis így élhet.</p> <p>Ha kértek, már nem adott többé.<br />-Nem segíthetek mindig, örökké!<br />Nem segíthetek, hisz nekem is kell!<br />Menjetek azonnal innen el!</p> <p>A vándor egyedül ment az úton,<br />Nehéz zsákját vonszolta, húzta.<br />Remegve figyelt, hogy egy kis jóság<br />Nehogy terveit keresztül húzza.</p> <p>-Mit cipelsz vándor?<br />-Adj a boldogságból, mely zsákod mélyén ott lapul!<br />Még van belőle legalul.</p> <p>-Nem! Nem adok! Az csak az enyém!<br />Nem adok belőle csöppet sem én!<br />Nekem ne maradjon?-üvölti dühösen,<br />s a boldogság zsákjából elillan csendesen</p> <p>Menj csak, cipeld vándor a terhedet,<br />de ne feledd, te választottad ezt az életet.<br />Nézz hát körül, nyisd ki szemed,<br />dobd le álarcod, éld az életed.</p> <p>-Nem! Nem dobom, ez kell nekem!<br />Álarc nélkül nem élhetem az életem!<br />És ment, ment a vándor, kétrét görnyedve,<br />súlyos batyuját dühösen cipelte.</p> <p>-Menj, csak menj, de el ne feledd,<br />bármikor eldobhatod a terhedet.</p> <p>De a vándor csak húzta, vonszolta terhét.<br />Nem engedte el, nem adta semmiért.<br />Kiszakadt zsákját gyorsan befoltozta,<br />beteges testét épp hogy csak vonszolta.</p> <p>Aztán mikor már nagyon gyönge lett,<br />az út szélén talált egy hatalmas követ.<br />Leült, fáradt testét hogy pihentesse,<br />s szomorúan nézett egy meredek hegyre.</p> <p>Itt kell hát maradnom, utamnak itt vége?<br />Megtörten nézett fel a kéklő égre.<br />S amikor meglátott egy kolduló kezet,<br />zsákjában hirtelen kutatni kezdett.</p> <p>És mert úgy érezte álarcától nem lát,<br />levette a hazugság nyomorult maszkját.<br />Csöpp szeretet akadt remegő kezébe,<br />hálával adta a kolduló kézbe.</p> <p>Szeméből egy könnycsepp hullott a porba le, <br />s ekkor az intelem jutott az eszébe.<br />Hogy: "Menj, csak menj, de el ne feledd,<br />ha itt hagyod a szeretetet,<br />az élet komor lesz és sivár,<br />nem lesz így jó többé semmi már."</p> <p>-Igazad volt! Most már tudom!<br />Segíts kérlek az utamon!<br />Bármilyen nehéz is visszamegyek,<br />elhozom újra a szeretetet.</p> <p>Nem kell az álarc, hazugság, önzőség,<br />harag, bánat, mohóság, irigység!<br />Leteszem terhem, nem kell nekem,<br />Szelíden élem az életem.</p> <p>Zsákjából terhét lassan kipakolta,<br />de úgy látta mégis, mintha tele volna.<br />Beletörődve a hátára vette,<br />de úgy érezte mintha nem is lenne terhe.</p> <p>Ment a vándor, újra könnyen járta útját,<br />elfelejtette már régi baját, búját.<br />S mikor megérkezett, fel a hegy csúcsára,<br />boldogan nézett le az egész világra.</p> <p>-Mit cipelsz vándor?<br />-Nem én cipelem, a zsák visz igazából!<br />Hatalmas zsákját könnyedén vitte,<br />hisz hála, alázat,szeretet volt benne.</p> <p>-Utadnak vége! Tedd le zsákodat!<br />Pihenj meg vándor, üdvözöld Magad!<br />A vándor felnézett a ragyogó kék égre,<br />s az öröm könnyei gyűltek a szemébe.</p> <p>Szíve telve volt hálával, szeretettel.<br />Megbékélt lenyugodott, szelíd életével.<br />-Csak egy kérdés, mit kérdeztem ezerszer,<br />de válaszolj rá kérlek, kérlek most az egyszer!</p> <p>Ki vagy Te mondd?<br />-Hát tényleg nem tudod?<br />Nem tudod, hogy igazán Én Te vagyok?</p> <p>2015.07.</p>rich